Kezdetek

Az egész 14 éves koromban kezdődött. A 9. osztály és Budapest megváltoztatta az életem. A külvárosi jólszituált gyerekből belvárosi iskolakerülő tinédzser lett. Az első pár iskolai hónapban rá kellet jönnöm, hogy az olyanoknak, mint én, itt nincs helye.  Nálunk több „klikk” volt tevékenység szerinti elosztásban.

 Nagyjából 4 fő klikk volt. A legeslegnagyobb létszámú Pávák vagy „Páwák” ahogy tetszik. Akik az aktuális,  metroszexuális divatot követték, ugyanakkor a legnagyobb seggfejek a földön. Második ként a mindig létező drogosok. Akik álló nap be voltak tépve, vagy nyomva. A harmadik klikk a sportolóké volt. Az igazi tudatlan, buta faszarcuak, akik mindenkit csesztetnek, kivéve a pávákat. És persze a negyedik volt az ahova én is csatlakoztam: A firkászok csapata.

A firkász olyan művész, aki akarva-akaratlanul megosztja másokkal a művészetét, köztéren, metróban és vonat kocsin. Volt a crew-ban mindenféle firkász. Volt graffitis,tagelő,stencilező, street art-os szóval úgy minden volt.  A crew-ban szoros barátságok és szerelmek kötődtek 10. osztály közepére. Az én legjobb barátom egy „Krieg” becenevű csaj volt. Én azt írtam „Blest”. Ő is graffiti művész volt, pont, mint én. Nagyon jól megértettük egymást. Állandóan együtt jártunk fújni. Innen is jött az ötlet, hogy mennyünk el a pályaudvarra lefújni egy kocsit, amivel elég nagy hírnevet szereznénk underground körökben. El is mentünk. A feszültség tapintható volt. A lebukás veszélye hatalmas adrenalin bomba, pláne egy olyan országban ahol börtön jár érte. „Elkészült a nagy mű, a gép forog, az alkotó pihen.” Csodás kép lett és túl is éltük mind a ketten. Az estét nálam fejeztük be egy sör és egy joint társaságában rajzolgatva, majd reggel hazament. Sosem gondoltam volna, hogy akkor látom utoljára.