Eljött újra a hétfő. Jókedvűen indultam suliba, ami eléggé
meglepett még engem is. Az utcán majdnem miden falról Krieg és Blest vigyorgott
vissza a rendőrökre és az utca népére. Havazott, reggel volt és ráadásul még
hétfő is. Mindenki mogorván, fáradtan és fázva igyekezett a munkahelyére vagy
az iskolába. Én voltam az egyetlen, aki boldogan ment be suliba. Az iskola
előtti sarkon, furcsa módon nem jelent meg Krieg. Pedig ilyenkor már vígan
bagózgatva vár rám. Úgy gondoltam már biztos bement az aulába, így hát én is
besétáltam. A suliba menet sokan furcsán néztek rám és arrébb léptek tőlem. De
ez engem egyáltalán nem zavart csak Kriegen járt az eszem, és hogy miért nem
volt a sarkon reggel. A suliba beérve a crew ijedten nézett rám. Nem értettem
mi lehetett, de nem is érdekelt ezért megkérdeztem hol van Krieg. A válasz elég
mélyen vágott a vénámba: „Meghalt.” Ekkor a yard is megjelent mögöttem a teljes
nevemen szólítva és kért, hogy menjek velük, mert feltennének pár kérdést. A
rendőrök firkász múltamról mit sem sejtve ültettek a rendőrautóba és vittek a
kapitányságra. Én teljes sokkban vártam a kikérdező tisztre. Visszagondoltam az
összes együtt töltött pillanatra. A remekművünkre. Az első beszélgetésünkre.
Arra az eltitkolt éjszakára. A halála olyan távolinak tűnt. De szerencsére a
rendőrtiszt kizökkentett merengésemből és azt kérdezte: - Nem tudsz olyasmiről,
hogy bárkivel komolyabb összetűzése lett volna?
Erre egy egyértelmű nemmel válaszoltam. A nyomozó pár
szokványos kérdés után vázolni kezdte Krieg halálát. Több mint 7 különböző
spermamintát találtak benne/rajta, felismerhetetlenségig összeverve és
összevagdosva találtak rá egymocskos sikátorban. Borzalmas halála volt. Senkinek sem kívántam volna ilyen szenvedést és borzalmakat….Akkor…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése