Egy megtört ember

A düh számomra mást jelent, mint a legtöbb embernek. Általában ordítoznak, csapkodnak, sírnak. De ez nem vezet sehova. És én ezt nagyon jól tudom. De a bosszúvágy már egészen más. Azt akartam, hogy szenvedjenek. Azt akartam, hogy azt érezzék, amit én, és azt is amit Krieg érzett. Utóbbiba bele se mertem gondolni. Csak a bosszún járt az agyam.

Mire a rendőrségen végeztem a tanításnak már vége volt, úgyhogy az edzőterem felé vettem az irányt. MMA edzésekre jártam heti öt alkalommal. Az MMA (mixed martial arts) Egy kevert harcművészet, amiben majdnem minden megtalálható a muay thai-tól egészen a szambo-ig. Ezt a sportot 12éves korom óta űztem, és meg kell, mondjam igen hasznos volt már többször is.  Ugyan a rendőrség alig pár saroknyira volt az edzőteremtől, sikerült elszívnom egy egész doboz cigarettát a távon.

Ahogy beléptem a terembe rögtön láttam, hogy van, aki tud az esetről. Mégpedig az egyik crew társam. Látszott az arcán, hogy sejtheti, mit érzek. Az ölözőbe mentem az edzőruhámat átvenni. Öltözködés közben egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valaki bejön az öltözőbe. Csöndben hallgattam az öltözőszekrénysorok között a bakancslépéseket. Óvatosan kihajoltam a szekrénysor végén, hogy megnézzem ki az. Abban a pillanatban egy ismeretlen fekete bőrkesztyűs kéz ragadta meg a torkomat, és fojtogatni próbált. Erre egy jól irányzott állcsúcson vágással válaszoltam, amivel sikerült is kiütni a támadót. A crew táram volt „suko23”, aki a legbénább volt mindközül. Egy pohár vízzel felébresztettem a 120 kilós losert és faggatni kezdtem, hogy miért jött nekem. Néhány pofon és herén rúgás után kinyögte, hogy az egész crew rám vadászik, és hogy ők ölték meg Krieget. Utóbbit hallva elöntötte az agyamat a vér, és sajnos eltörtem Suko nyakát. Sokkal több szenvedés járt volna neki. Ezután teljes csőlátással csak egy dologra tudtam koncentrálni, hogy megbosszuljam Kireg halálát mind a 12, illetve már csak 11 tagon. De tudtam, hogy ez nem a cselekedetek ideje. Vissza kellet vonulnom és eltervezni a dolgokat, felkészülni a vérzuhatagra.

Kezdetek 2.

Eljött újra a hétfő. Jókedvűen indultam suliba, ami eléggé meglepett még engem is. Az utcán majdnem miden falról Krieg és Blest vigyorgott vissza a rendőrökre és az utca népére. Havazott, reggel volt és ráadásul még hétfő is. Mindenki mogorván, fáradtan és fázva igyekezett a munkahelyére vagy az iskolába. Én voltam az egyetlen, aki boldogan ment be suliba. Az iskola előtti sarkon, furcsa módon nem jelent meg Krieg. Pedig ilyenkor már vígan bagózgatva vár rám. Úgy gondoltam már biztos bement az aulába, így hát én is besétáltam. A suliba menet sokan furcsán néztek rám és arrébb léptek tőlem. De ez engem egyáltalán nem zavart csak Kriegen járt az eszem, és hogy miért nem volt a sarkon reggel. A suliba beérve a crew ijedten nézett rám. Nem értettem mi lehetett, de nem is érdekelt ezért megkérdeztem hol van Krieg. A válasz elég mélyen vágott a vénámba: „Meghalt.”  Ekkor a yard is megjelent mögöttem a teljes nevemen szólítva és kért, hogy menjek velük, mert feltennének pár kérdést. A rendőrök firkász múltamról mit sem sejtve ültettek a rendőrautóba és vittek a kapitányságra. Én teljes sokkban vártam a kikérdező tisztre. Visszagondoltam az összes együtt töltött pillanatra. A remekművünkre. Az első beszélgetésünkre. Arra az eltitkolt éjszakára. A halála olyan távolinak tűnt. De szerencsére a rendőrtiszt kizökkentett merengésemből és azt kérdezte: - Nem tudsz olyasmiről, hogy bárkivel komolyabb összetűzése lett volna?

Erre egy egyértelmű nemmel válaszoltam. A nyomozó pár szokványos kérdés után vázolni kezdte Krieg halálát. Több mint 7 különböző spermamintát találtak benne/rajta, felismerhetetlenségig összeverve és összevagdosva találtak rá egymocskos sikátorban. Borzalmas halála  volt. Senkinek sem kívántam volna ilyen szenvedést és borzalmakat….Akkor…

Kezdetek

Az egész 14 éves koromban kezdődött. A 9. osztály és Budapest megváltoztatta az életem. A külvárosi jólszituált gyerekből belvárosi iskolakerülő tinédzser lett. Az első pár iskolai hónapban rá kellet jönnöm, hogy az olyanoknak, mint én, itt nincs helye.  Nálunk több „klikk” volt tevékenység szerinti elosztásban.

 Nagyjából 4 fő klikk volt. A legeslegnagyobb létszámú Pávák vagy „Páwák” ahogy tetszik. Akik az aktuális,  metroszexuális divatot követték, ugyanakkor a legnagyobb seggfejek a földön. Második ként a mindig létező drogosok. Akik álló nap be voltak tépve, vagy nyomva. A harmadik klikk a sportolóké volt. Az igazi tudatlan, buta faszarcuak, akik mindenkit csesztetnek, kivéve a pávákat. És persze a negyedik volt az ahova én is csatlakoztam: A firkászok csapata.

A firkász olyan művész, aki akarva-akaratlanul megosztja másokkal a művészetét, köztéren, metróban és vonat kocsin. Volt a crew-ban mindenféle firkász. Volt graffitis,tagelő,stencilező, street art-os szóval úgy minden volt.  A crew-ban szoros barátságok és szerelmek kötődtek 10. osztály közepére. Az én legjobb barátom egy „Krieg” becenevű csaj volt. Én azt írtam „Blest”. Ő is graffiti művész volt, pont, mint én. Nagyon jól megértettük egymást. Állandóan együtt jártunk fújni. Innen is jött az ötlet, hogy mennyünk el a pályaudvarra lefújni egy kocsit, amivel elég nagy hírnevet szereznénk underground körökben. El is mentünk. A feszültség tapintható volt. A lebukás veszélye hatalmas adrenalin bomba, pláne egy olyan országban ahol börtön jár érte. „Elkészült a nagy mű, a gép forog, az alkotó pihen.” Csodás kép lett és túl is éltük mind a ketten. Az estét nálam fejeztük be egy sör és egy joint társaságában rajzolgatva, majd reggel hazament. Sosem gondoltam volna, hogy akkor látom utoljára.

Bevezető

Nem a legtisztább szakma az enyém. A bérgyilkos meló nem egyszerű. Gyakran bepiszkoljuk a kezünket a munkánk során. Az én világom nem az amiben élni akartok,de ha bele akartok pillantani a ti dolgotok, én nem tartalak vissza titeket, sőt még be is vezetlek a sötétbe. De ha romantikára vágytok, csókokra, szerelemre és nyáladzásra akkor ajánlani tudom az Alt+F4-et.